Vajon Petőfi is szerette a bort? Ha igen, mely fajtákat részesítette előnyben? -„Különben én becsüllek, oh, pohár!”
Sok-sok találgatás és bizonytalanság övezi Petőfi Sándor életmódjának körülményeit, azonban étkezési szokásai, viselete, személyiségének legjellegzetesebb elemei a legnépszerűbb és legizgalmasabb témák közé tartoznak.
A kutatások alapját minden esetben a költő munkássága, verseinek tartalmi elemei, indíttatása adja, így van ez ebben az esetben is, hiszen a bor és Petőfi Sándor kapcsolata már a pályafutás kezdeti szakaszában nyilvánvalóvá vált, hiszen első versét, a Borozót, pápai diákként, 19 évesen küldte meg az Athenaeum szerkesztőségének. A bor dicsőítése számtalan költeményében megjelenik, Az egy estém otthon c. versében az édesapához fűződő viszony "romantikus" elemeként jelenik meg. Petőfi bordalainak vidámsága és humora arra enged következtetni bennünket, hogy a költő önmaga sem volt híve a korlátlan borfogyasztásnak, alkoholizálásnak, azonban bizonyosan maga is fogyasztotta azt, munkájában összekapcsolva azt a szerelem megéneklésének eszközeivel.
A költő géniusz és a bor kapcsolatának tárgyi bizonyítéka a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött boros pohár, amely Kalla Zsuzsa irodalomtörténész közlésében az alábbi leírással szerepel: „A pohár zöld színű öntött üvegből készült. Felső része alul elkeskenyedő henger, alul a talp tölcsérszerűen kiszélesedik. A felső rész peremén egy, alján két kidomborodó csík fut.A kettő közötti sávban körökben elhelyezett bütykök adják a mintát. A pohár alsó felének tetején, a fogónál egy sor kidomborodó félgömb látható. (Méretei: 14,2 cm magas, felső átmérője 6,7 cm, alsó átmérője 7,8 cm).
Petőfi Sándor e pohárhoz tanúsított ragaszkodása az 1844-ben írt Poharamhoz című versében a következőképpen mutatkozik meg:
„Különben én becsüllek, oh, pohár! / Csak egy van benned, amit restelek; / Azt restelem csak benned, oh pohár! / Hogy olyan könnyen kihörpentelek. // Ha én tenéked volnék, oh pohár! / Ki nem fogynék a borból sohasem; / Aztán, ha nékem volnál, oh pohár! / Innál belőlem véges-végtelen.” Sőt mi több, a "Furfangos borívó" című versében bevallja, hogy szereti a bort, de néha csak „nagy nehezen megy beléje”.
Hogy 1848. márciusában milyen bort fogyaszthatott a költő, azt pontosan meghatározni lehetetlen, azonban egy bizonyos: A 19. század első harmadában a vörös, testes borok fogyasztása helyett sokkal inkább a fehér és a siller (a rose-nál sötétebb, a vörös bornál világosabb borok) vált szokássá, utóbbit a mai Bács-Kiskun vármegye déli területein (Nemesnádudvar, Császártöltés) már a 19. század közepén is készítették.
Hogy megtöltötte-e valaha is Petőfi poharát a híres vármegyei siller borral, azt nem tudjuk?. A szőlőtőke terméséből készült nedű költői magasztalása felől azonban nem lehet kétségünk.
H.Cs.