Petőfi Sándor életútjának számtalan fontos szereplője van, talán sokan olyanok is, akik nem oly közismertek, mint a költő Arany János vagy Jókai Mór, illetve a hozzájuk fűződő baráti szál részletei.
Ha a kiskőrösi temetőben járunk, találunk egy sírt, amelyben egy bizonyos Kurucz Zsuzsanna nyugszik, aki az írott források és a szóbeli visszaemlékezések alapján is Petőfi dajkája volt egészen 1838-ig, a nagy árvízig, amely anyagi csődbe vitte Petrovics István vállalkozását.
Közismert tény, hogy Petőfi Sándor születése után rendkívül gyenge egészségi állapotba került, sokáig bizony cseppet sem volt biztos, hogy egyáltalán életben marad. Kéry Gyula író, Petőfi életének és munkásságának kutatója éppen 1894-ben is Kiskőrösön járt. Felkereste az akkor 86 éves, Petrovicséknál tizenhat évet szolgált idős hölgyet, aki karjában ringatta, járni tanította, és felügyelte a gyermek mindennapjait.
Petrovics István rögtön a gyermek születése után felkérte Kurucz Zsuzsannát – akinek korán elhunyt újszülött gyermeke –, hogy segítsen feleségének a kis Sándor ellátásában. A helyzetet súlyosbította, hogy Hrúz Mária nem tudta megfelelően szoptatni a gyermeket, így az egyre rosszabb állapotba került. Kurucz Zsuzsanna segítségének és törődésének köszönhetően a gyermek Petőfi – aki gyermekkori játszótársának visszaemlékezése alapján is „ökölnyi csöppség volt, egy szalvétában elfért” – napról napra erősödött. A gyermek és dajkája között olyan erős kapocs alakult ki az évek során, hogy a kis Sándor egy lépést sem tett Kurucz Zsuzsanna nélkül.
Kéry Gyula 1908-ban írta meg az ügy kapcsán, hogy „a dajkát Petrovicsék úgy megszerették, hogy mikor Kiskőrösről elköltöztek: őt is magukkal vitték, előbb Félegyházára, majd Szabadszállásra. És ő szívesen ment, mert szeretettel bántak vele, nemcsak mint dajkával, hanem később, mint "mindenes szolgálóval" is. […] A kis Sándor folyton a szoknyájába kapaszkodott és mezítláb tipegett utána a kertbe vagy ki az utcára. Az évek múltával Kurucz Zsuzsanna annak is tanúja volt, ahogy Sándor és édesapja a vasárnapi ebéd közben egymással civódtak. A dajka szem- és föltanúja volt annak is, amikor Sándor egy veszekedés után kijelentette, hogy katonának áll, és becsukta maga mögött az otthon kapuját. Zsuzsanna ekkor látta utoljára Sándort, azonban a Petrovics család sorsát a továbbiakban is figyelemmel kísérte.
Kurucz Zsuzsanna 1897-ben halt meg, örök álmát a kiskőrösi temetőben alussza, akinek sírját Kiskőrös város védett sírként büszkén és becsülettel gondozza.
Hajagos Csaba